Környezetünk egységes egészként vesz körül bennünket, melyet különböző szempontok szerint szoktunk értelmezni és felosztani.
A külső természetes környezetünkkel kapcsolatos nevelési feladataink legfőbb alapja az élet tisztelete és védelme. A természetben, a földi élet fenntarthatósága szempontjából egyik legfontosabb feladat a biodiverzitás, a sokszínűség fennmaradása, amihez minden élőlényre szükség van. Nincs jogunk, az élőlényeket hasznos és káros csoportokra osztani, harcolunk az ezt hirdető tananyag-feldolgozások ellen. Ezek az életkori sajátságoknak megfelelő játékos tevékenységekkel, érzelmi alapokra épülő pedagógiával érhető el. Az érzelmi nevelés szempontjából fontos, hogy minél közelebb kerüljenek a gyerekek a természethez, a lehető legtöbb időt töltsék ott. A séták, kirándulások remek lehetőséget biztosítanak erre.
A környezeti nevelés másik színtere a külső emberalkotta, mesterséges környezetünk.
A technikai környezetünk, a minket körül vevő, az általunk használt technika adta lehetőségeinket jelenti. E terület a környezeti nevelés legellentmondásosabb része, hiszen amíg jogos büszkeséggel szemléljük és használjuk technikai vívmányainkat, észre kell venni azt is, miként telepszik ránk a modern technika. A televízió, a számítógép és telefon, vagy akár az autó egyik oldalról hasznos és mára már nélkülözhetetlen segítőink, de a másik oldalról sivárrá teszik társas kapcsolatainkat, elidegenítnek családtagokat, felszínessé tesznek barátságokat, mozgásszegény életmódra kényszerítve rontják egészségünket. Vannak körülöttünk olyan értékek és szépségek, amelyeket az emberek munkája, tehetsége hozott létre, ezek védelmére, megbecsülésére neveljük a gyermekeket. A tárgyakra, technikai eszközökre természetesen szükségünk van, de hogy mikor válik használhatatlanná, és mikor kell új helyette, az már rajtunk múlik. Mint, az is, hogyan gazdálkodunk anyaggal és energiával, mennyire pazarló életvitelünk.
A külső emberalkotta, mesterséges környezetünk másik, a társas viszonyaink területén is problémák vannak, melyekre megoldást kell találni, hiszen az emberi környezet társas jellegű, melynek szabályait nem lehet csak megtanulni, szokássá és magatartásformává kell alakítani. Gyermekek esetében ennek a módszere is főleg a játék.
Belső természetes környezetünkhöz kapcsolódó nevelési feladat az egészségünk megőrzésére, az egészséges életmódra törekvő magatartásforma kialakítása.
Belső emberalkotta környezetünk olyan tulajdonságaink sokasága, mely a másik ember hatására alakul ki, mint az önértékelés, önbizalom.
Legutóbbi hozzászólások