A játék  az emberi tevékenység olyan sajátos formája, mely végigkíséri az ember egész életét és az emberiség életét. Önként, szabadon választott tevékenység, amelyben nincs kényszer. A játék varázsa minden korosztályt magával ragad, lényege az embernek az a képessége, hogy tükrözze a valóságot, és át is alakítsa azt. A gyermek általa hatni tud környezetére, az őt körülvevő világra, és közben játékával változást idéz elő a valóságban.

A játék szónak sok jelentése van a mindennapi életben: jelölhet egy tevékenységet, játékcselekvést, jelölhetünk vele egy tárgyat (baba, társasjáték), de beszélhetünk a képzelet játékáról, vagy a színészek játékáról.

A játék a kisgyermek elsődleges tevékenysége, önmagáért a tevékenységért folytatott, örömszerzéssel kísért cselekvéssor.
Ahogy a gyermek növekszik, egyre jobban megérti mind önmagát, mind pedig az embereket, és azt a társadalmat, melyben él, s ezen keresztül játékának módja, tartalma, szintje is változik.

Az óvodáskorú gyermekeknél még elsődleges, alapvető tevékenység a játék, mint pl.: az szabadtéri játékok vagy a dramatizálás, ugyanez iskoláskorban már szabadidős tevékenységként jelenhet meg, pl. színjátszó kör, sportkör, stb…

A játéknak természetéből eredően többféle hatása van a gyermek mindennapjaira:

  • feszültségoldó hatás,
  • örömforrás
  • személyiségfejlesztő hatás

A játék jellemzői továbbá:

  • sajátos céltudatos tevékenység
  • önkéntes
  • szabadon választott
  • kellő komolysággal játsszák
  • örömérzés kíséri
  • funkciógyakorlás
  • kellemes élmények újraélése
  • konfliktusérzésektől való szabadulás
  • veszély legyőzése
  • játéktudat kialakulása

A fejlődésnek természetes közege, alapvető tevékenységi formája és leghatékonyabb eszköze a játék.

A játékban minden lehetséges: motívuma az öröm, bánat, kaland feszültsége, kommunikáció igénye, az erő próbálgatása, az önkifejezés igénye. A játék megnyugtat, játszótársat közvetít, nevel és tanít. Lehetővé teszi, hogy segítségével a gyermek megismerje a világot.

A tanulás óvodás korban főleg utánzásos, spontán tevékenység. A problémamegoldó gondolkodás, a memória, a képzelet, a megszerzett képességek kreatív kombinációi csak a 7-8. életév után emelkednek szervezőelvvé, tevékenységi formává.

A játék hatása a gyermek egész személyiségét érinti, a társas együttlét formáit kialakítja.