Montessori

“A tanulás egy természetes folyamat, amelyet a gyermek visz véghez, de nem szavakra hallgatva, hanem a környezetéből szerzett tapasztalatokkal.”
-Maria Montessori

Ki is Maria Montessori?
Maria Montessor Olaszország első orvosnője volt. Gyógypedagógiai intézetet vezetett és érdekelte, hogy az ottani tapasztalatait hogyan tudná alkalmazni egészséges gyerekeknél is. 1907-ben nyitotta meg a Gyermekházat, ahol olyan világraszóló eredményeket értek el a gyereknevelés terén, hogy a módszer megállíthatatlanul elkezdett terjedni és végül világhíres lett.

Hogy is kell ezt elképzelni?
Érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék- és munkaeszközöket használt (Montessori eszközök), de ő alkalmazott először az óvodában a gyerekekhez méretezett berendezési tárgyakat (székeket, asztalokat, polcokat), és nagy mennyiségben játékokat, amelyeket a gyerekek bármikor levehettek a polcról (de saját maguknak kellett visszatenniük). Nevelési módszeréből kizárta a tekintélyelvűséget, mivel azt tapasztalta, hogy azzal éri el a legnehezebben a kívánt eredményt, ehelyett ötletes nevelési módszereket, trükköket dolgozott ki.

Montessori Mária a tanulás új formáját teremtette meg. Középpontban a gyermeki fejlődés öntörvényűségét állította, mivel a gyermek képes arra, hogy személyiségét egy belső késztetés alapján önmaga építse fel. A gyermeki fejlődés fontos feltétele a szeretetteljes nevelői légkör kialakítása, amely mindig tekintettel van a gyermek személyiségére. A gyermek próbálkozik, gyakorol, majd megszerzi a tudást. Fontos, hogy a gyermek önállóan tudjon megnyilatkozni.

Alaptézise:
„a gyermek tisztelete, mert minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ennélfogva biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, a megfelelő környezetet.
A gyermek maga végezzen el mindent, ami fejlődését elősegíti, önmaga alkossa meg képzeteit, fejlessze érzékszerveit, építse fel tudatát.
A nevelő nem ‘informátor’ hanem a tanulók individuális önművelési folyamatának hátterében tevékenykedő ‘organizátor.’
Az öntevékenységhez a pedagógiai célok megvalósításához szükségesek a nevelés tartalmát hordozó, önerősítésre, önfejlesztésre épülő speciális fejlesztő eszközök, amelyekkel a gyermek szabadon, saját időbeosztása szerint tevékenykedik, szem előtt tartva társai érdekeit.”

Montessori szerint a szabadságot nem lehet megadni, ez az emberi természethez tartozik. A szabadságnak addig van értelme, ameddig a gyermek saját életkorának, fejlettségi szintjének megfelelő eszközökkel tevékenykedik. Az előkészített környezetnek nagy hatása van. A gyermekek munkajellegű tevékenységeket végeznek.

Meg kell tanulni bízni a gyermekekben. A környezet vezeti a gyermeket a munkában.

A gyermek eljut oda, hogy korrigálni tudja a hibáit és biztos lesz önmagában. Jellemük fejlődik, kiegyensúlyozottá válik. Fontos, hogy a gyermek együttműködő, szociális ember legyen.

A tanításközpontúság helyett az önálló tanulást helyezi előtérbe.

Az első magyar Montessori Egyesület 1932-ben alakult meg, jelenleg 24 Montessori-intézmény van hazánkban.